Online Sahaja Jóga Meditáció

János apostol így ír erről az Apokalipszisben: „Ő megmutatá nékem az élő folyót, mely úgy csillogott, mint a kristályvíz, és Isten trónusából szökellt a magasba”. Ez ugyanaz a példázat, melyet Krisztus említett a szamaritánus asszonynak: „Aki ebből a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha nem fog megszomjúzni. A víz, amelyet én adok neki, az örökkévaló élet forrásává válik őbenne”.

A Kundalini az abszolút tisztaság, a szűziesség isteni megnyilvánulása. Ő Gaura, amely a Szűzet jelenti az indiai hagyományban. Létrehozza a spirituális megszületést, az Atya közbelépése nélkül, Jézus szeplőtelen fogantatásához híven.

A Kundalini tehát nem más, mint a Szűz Anya, Mária képében, a princípium, melyet a Nyugat annyira imádott a maga vallásos megnyilvánulásában.

A Kundalini ugyanakkor a tisztító tűz is. Olyannyira tiszta, hogy a tisztátalanságot nem szívja magába, nem nyeli el, hanem elpusztítja. Úgy a buddhizmusban, mint a kereszténységben és az iszlámban, egy lángnyelv, vagy lángcsóva formájában ábrázolják, amely a fejtető fölött található.

Az Új Testamentum leírja, amint Pünkösd napján „lángnyelvek jelentek meg, leereszkedvén a jelenlevő apostolok mindegyikére”.

A templomokban látható számos mozaik és festmény, amelyek lángoszlopokat ábrázolnak, ezen lángoszlopok az apostolok fejéből, a fontanella helyéről szökennek magasba, összekötve őket az Istenivel, a helyzettől függően Máriával vagy Krisztussal. A leghíresebb ábrázolások a velencei San Marco bazilikában és az isztanbuli Chorában láthatók.

Amikor a Kundalini felemelkedik, megtisztítja, átmossa az emberi testet, ahhoz hasonlóan, ahogyan egy anya fürdeti meg gyermekét. Megvilágítja a csakrákat, ezt a hét energiaközpontot, melyek ismertek az indiai spiritualitásban, hasonlóan említést nyernek és le vannak írva a taoizmus egyes iskoláiban, a zsidó misztikus írásokban (séfiroszok), sőt fellelhetők az észak-amerikai hopi indiánoknál is. Fizikai síkon minden csakra egyezik egy-egy idegfonattal, más néven plexusz-szal. A csakrák úgy vannak leírva, mint különböző számú, szirmokkal rendelkező lótuszvirágok.

A szirmok száma pontosan megegyezik a fő idegfonatokat összekötő alfonatok számával, ahogyan ezt a modern orvostudomány is felfedezte.

A csakrák szorosan kapcsolódnak az elemekhez: a Mooladhara csakra a föld elemet képviseli, a Swadisthana csakra a tűz elemet, a Nabhi csakra a víz elemet, az Anahata csakra a levegő elemet, a Vishuddhi csakra pedig az étert. Az Agnya csakra már az elemek fölött áll. Ez a kapu, amely Isten Királyságába vezet. Ez a Királyság a hetedik csakra, a Sahasrára, az Ezer Szirmú Lótusz.

Itt ezen a helyen egyesül a Kundalini és a Szellem. Shankara, az egyik művében a „Saundarya Lahari”-ban ezekről az elemekről ír, csodálatát fejezve ki a Kundaliniről.

„A Szahaszrarában, az Ezer Szirmú Lótuszban ott mulatsz titokban az Úrral, miután végigjártad a Kundalini útját, a Mooladhara földelemétől kezdve, át a Nabhi vizén, a Swadisthana tüzén, az Anahatha levegőjén, a Vidhuddhi éterén és az Agnya intelligenciáján”.

A Kundalini kiegyensúlyozza az élet ritmusát és harmóniát alakít ki közöttük; ennek a két ritmusnak (Nyugaton főként így ismerik) a kínai hagyomány szerinti neve: a Jin és Jang.

Az ősi indiai írások ezekről, mint energiacsatornákról írnak, mégpedig Rajo guna és Tamo guna néven, vagy Ida nadi és Pingala nadi néven. A Tamo guna (vagy Jin) a Hold csatornát jelenti, a passzív, női jelleget, amely az érzelmeket irányítja.

A Rajo guna (vagy Jang) a Nap csatorna, amely az aktív, férfi jellegű erőt képviseli, és a cselekvést irányítja.

A Tamo guna a test bal oldalán húzódik, homlokmagasságban átmegy a fej jobb oldalára, és a jobboldali agyféltekében végződik, a Rajo guna pedig a test jobb oldalán halad fölfelé, és a bal agyféltekében végződik, miután homlokmagasságban keresztezi a másik csatornát.

A Jin és Jang jele teljesen hasonló ábrát mutat, mintha felülnézetből látnánk a két agyféltekét.

R. Ornstein is felhívta a figyelmet a Jin, a Jang és a két agyfélteke közötti analógiára.

Amikor a Kundalini felemelkedik a középső csatornán, a Sushumna nádin, a két pólus között létrejön a harmónia és az egyensúly.

Annak ellenére, hogy Nyugaton a Kundalini gyakorlatilag ismeretlen volt, számos szimbólumban fellelhető, így pl. Mária jogarában is. A Merkúr pálcáját alkotó két, egymásra csavarodó kígyó, a két oldalsó csatornát, a közrefogott egyenes pálca pedig a középső csatornát jelképezi, és ez utóbbi a Kundalini felemelkedésének az útja.

A nagy művészek is, akiknek látomásaik voltak, megjelenítették műveikben a Kundalinit, így az angol festő és költő William Blake az „Ádám megítélése” című művében és a román szobrász Brancusi s „Végtelen oszlop” című alkotásában. Az avalloni Szent Lázár templomon is látható a Kundalini és két csatorna, a Tamo és a Raja Guna.

Gwenael Verez: Az Anya és a Spiritualitás (7)

This entry was posted on 2010. május 10. hétfő at 6:24 du. and is filed under Érdekességek a spiritualitás világából, Sahaja Jóga meditáció. Ezen az RSS 2.0 feeden keresztül követheted nyomon a bejegyzés hozzászólásait. Hozzászólhatsz, vagy a saját blogodbóltrackbackelheted.