Online Sahaja Jóga Meditáció

Az Önvaló
A Szellem, az Önvaló, az Atman az ember szívében lakozik.
Az öröm, a teljesség és az univerzális szeretet forrása.
Ha a Kundalini a belső Anyát jelenti, akkor az Atman az Univerzális Szellem, az Atyai Isten tükröződése a szívünkben.
Shankara, India VIII. századi nagy filozófusa, egyike volt azoknak, akik a legmélyebben realizálták az Istennel való egyesülés állapotát. Az Atmanról szóló versei híressé váltak:
„Az, aki minden változástól mentes
Az, aki természetéből eredően soha nem szűnik meg létezni,
Az, aki az óceán derűjével bír,
melyet egyetlen hullámfodor sem kavar fel,
Az, aki mindörökké szabad,
Akinek lényege a tökéletes homogenitás,
Ő Shiva, és te vagy Shiva!
Meditálj hát őrajta lótusz szívedben!
Akin kívül senki más nem létezik,
Az, aki a legfőbb az Univerzumban, önmaga az illúzió oka,
Az önvaló, ki a legmélyebben rejtőzik minden létezőben,
Az igazi Önvaló: Létezés, Intelligencia, az Abszolút Boldogság,
Az Önvaló, aki végtelen és megváltoztathatatlan,
Ő Shiva, és te vagy Shiva!
Meditálj hát őrajta lótusz szívedben!

Addig, amíg az ember nem éri el a megvilágosodást, nem érheti el az Önvalót, ezért mondja Shankara: „Ez a legfelsőbb Önvaló, melyet a nyelv nem érhet el, de a belső szem megvilágosodott állapotban szemlélhet”.
Legtöbbünkben az önvaló – a Szellem – tejesen ismeretlen és nem érinti meg tudatszintünket.
Az Evangélium ezt mondja: „Ő az igaz Lélek, akit a világ képtelen fogadni, mert nem ismeri Őt, és mert nem látja Őt”.
Ahhoz, hogy tudatosodjon bennünk a Lélek jelenléte, meg kell tapasztalnunk az Önmegvalósulást. Azokhoz, akik már megtapasztalták, az Evangélium így szól: „Ti, ti ismeritek már, mert Ő közel van hozzátok és bennetek lakozik”.
Az iszlám misztikusai, a szufik, megénekelték és magasztalták az Örökkévalót, akit felfedeztek önmagukban:
„A szív szemével láttam Uramat
És mondám Neki: Ki vagy Te?
Ő azt felelte: Te!
Hallaj
Te szívemben lakozol, és minden titkot megőrzök Rólad!
Hallaj”

Az „Ismerd meg önmagad” felirat a delphoi templomban, amelyet Szókratész is átvett, valójában azt hordozza magában: „Ismerd meg Önvalód”.
Az angol Know Thy Self fejezi ki legjobban ennek mélységét. Az összes hagyományban a „Spirit” a Szellem, szellőt vagy szelet jelent. A Spirit, a latin Spiritus szóból ered, mely szellőt jelent. A görögöknél Pneumának nevezték, héberül Ruch, ami ugyancsak szellőt jelent. A Yahve a HWY-ból származik és jelentése szél. Így, a különböző nyelveken megnevezett Lélek, Szellem, valójában egyről beszél és ez az egység nem a véletlen játéka.
Valójában ez a tudatalatti intuíciója, amely felfedi azt, hogy ismeri a Lelket, a Szellemet és azt, ami egy az Isteni Lélek megismerésével.
Az Új Testamentumban is fellelhetjük abban a részben, amely a Szent Lélek eljöveteléről szól, Pünkösd napján:
„Hírtelen robaj hallatszott az égből,
Mintha egy erős szél érkezett volna
Amely betöltötte a szobát, ahol ők összegyűltek”.

Indiában a szellőt Brahma Chaitanyának nevezik. A Védanta hagyományokban a Prashna Upanisad kijelenti: „A szívben lakozik az Atman. Benne százegy finom csatorna van. Bennünk kering a szellő”.
Ugyancsak Indiában, a Lélek fogalma mindig összekapcsolódik a pránával, amely szanszkritül valójában szellőt, leheletet jelent.

A Mundaka Upanisad megjegyzi, hogy a szellő forrása az Atman.
A Konsitoki Upanisad többször is kijelenti, hogy az Atman (vagy Brahman) maga a szellő, a lehelet.
Forrás: Gwenael Verez: Az Anya és a Spiritualitás