Az atomelmélet egy ősi tudomány. Már a többezer éves indiai védikus írásokban is találunk ezzel kapcsolatos feljegyzéseket. A legendák szerint az un. védikus civilizáció egy jelentősen fejlett civilizáció volt. A szentek, akik a fejlődést irányították, a mély meditáció állapotában elért misztikus látnoki képességük által, felfedezték a spiritualitás ősi szimbólumait: az ‘aumkara‘-t és a ‘swastika’-t.
Több tudományos alapelvet is felfedeztek, melyeket felhasználtak technológiai fejlesztéseikben. Az atomnak a szanszkrít ‘Anu’ nevet adták. Mára ugyan feledésbe merültek ezen ősi civilizáció technikai vívmányai, de spirituális szimbólumai mai napig fennmaradtak. Ma, hála az atomelmélet fejlődésének megérthetjük ezeknek az isteni szimbólumoknak az atomi alapjait.
Nyugaton az atomelmélet a 18-19. században alapozódott meg. A 19. század elején John Dalton alkotta meg azt az elméletet, mely szerint az atom az elemek láthatatlan része. Ezt az elméletet átalakította az elektron 1897- es felfedezése, amit néhány évvel később követett a proton felfedezése is. 1907-ben Ernest Rutherford bebizonyította, hogy az atom szinte csak üres tér. Ez az új elmélet merőben ellentétes volt az eredeti elképzeléssel, mely szerint az atom szilárd atommag, mely tartalmazza a protont és a neutront, körülötte az elektronokkal. 1913-ra a dán Neils Bohr megalkotta a planetáris elrendezés elméletét, mely szerint az elektronok különböző energiaszinteken keringenek az atommag körül.
Napjainkban az elektron helyét egy modellel határozzák meg, melyet “charge cloud”, vagy kvantum mechanikai modellnek neveznek. Ennek alapja a Heisenbergi Bizonytalansági Elv, mely szerint nem ismerjük egyetlen elektron pontos helyét és sebességét sem. A modell egymást részben átfedő valószinűségi felhőket használva határozza meg az elektron elhelyezkedését.
Ahol a felhő sűrű, az elektron előfordulási valószínűsége alacsony. Ebben a modellben minden elektron energiaszintjét számok jelölik. A különböző energiaszintek koncentrikus burkokat képeznek, ahogy azt a Bhor modell sejteti, mivel részleges átfedés van a különböző energiaszintek elhelyezkedésében.
A szénatom esetében az elektronok négy könnycsepp formájú felhőben helyezkednek el, melyek egy tetraéder szerű alakzatot képeznek. Ezek a felhők jelentik azt a területet, ahol az elektronok a legtöbbször fordulnak elő. Olyan nagy sebességgel mozognak ezen a területen, hogy inkább egy felhőt hoznak létre, mintsem pusztán egy útvonalat írnának le.
Nemrégiben kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a felhőn belűl vannak olyan területek, melyeken az elektronok többször fodulnak elő. Ezek a területek egy spirált formáznak meg mindegyik könnycsep alakú felhő felületén.
Forrás: Knowledge of Reality
Sandor
Shubhangi
Erika
