A Vízöntő korszaka kopogtat kapuinkon. Újra és újra azt próbáljuk megjósolni, hogy a 21. század spirituális lesz-e vagy sem.
Az pedig egészen nyilvánvaló, hogy csakis egy spirituális erő képes arra, hogy elindítsa ezt az átalakulást azoknál, akik próbálnak fejlődni, spirituálisan felemelkedni. Ez az erő nem olyan, amilyennek el szoktuk képzelni.
Nem egy pápától vagy mollahtól, sem egy rabbitól vagy egy brahmanától fog mindez elérkezni. Már századok óta bizonyítékot nyertünk arról, hogy az emberi természetben nekik semmit sem sikerült megváltoztatni. Főleg a képmutatást nem.
Ha létezik ez az erő, akkor mindenki számára elérhetőnek kell lennie azonos módon. Univerzálisnak kell lennie.
A spirituális hagyományok, főleg a keletiek, úgy mutatnak rá erre a spirituális erőre, mint anyai természetűre, amely egy energia formájában nyilvánul meg, és mindannyiunkban létező. Indiában „Belső Istennőnek” nevezik.
Amint kimondjuk az „Istennő”nevet, az emlékeink visszavisznek gimnáziumi éveinkbe, amikor a történelem órán az ókori görög és római istenekről tanultunk: Vénuszról, Minerváról, Athénéről…
Ezek az istennők viszont túl emberinek tűnnek a szemeinkben. „Isten transzcendens”(magasabb rendű) mondják a próféták, Neki nincs emberi formája. Ennek ellenére Isten megteremté az embert, a saját képmására..
Szűz Mária megszámlálhatatlan ábrázolása a templomokban vajon nem az Örökkévaló Anya iránti áhítatról szól? Bizonyára Jézus Édesanyját, Máriát nem tartották Istennőnek, annak ellenére, hogy sok millió ember mély tisztelete és hite, alakjában kristályosodott ki. Erre nézve a hit szabályai nagyon is kategorikusak voltak. Mindezek ellenére Ő is az égbe emelkedett, miként fia, aki isteni volt…Hol van hát a különbség kettejük között?

Mi több, a magasztalás és dicsőítés is hozzá szólt, mint Salve Regina, avagy a Megmentő Királynő, a Megváltó, Ő, aki a szabadulást adja…
A Megváltás fogalma, a spirituális megvilágosodás (felszabadulás) Kelet régebbi hagyományai közé tartozik.
Indiában az Istennő az, aki megadja ezt a felszabadulást. Ezért Moksha dayini-nek nevezik, ahol a moksha szó felszabadulást jelent.
A guru, vagy szellemi mester nem más, mint az összekötő kapocs ebben a szellemi vagy spirituális összeolvadásban.
Kínában az együttérzés Istennője, Quon-In a megmentő. Akkor miért van az, hogy e földrész embere már több mint 3000 éve Istent patriarchális karakterrel ruházza fel?
10000 évvel ezelőtt viszont itt is, mint mindenhol, Istennek az egyetlen alakja kizárólag női jellegű, anyai volt. Honnan ez a felejtés, miért ez a meghamisítás? Milyen mértékben volt az eredeti keresztényi üzenet meghamisítva és elkendőzve, hogy teljesen elfelejtjük az Anya-Istennőt.
A régi zsidó-keresztény szentírásokban és az ezektől megihletett művészi alkotásokban is gyakran felfedezzük az Univerzális Anyát, annak ellenére, hogy gyakran szimbólumokban van elrejtve, elfátyolozva.
A gnosztikusok és őskeresztények is, akiknek nyomait fellelhetjük az úgynevezett „apokrif” írásokban, ugyanolyan mély hódolattal fordultak az Istennő ( e belső hatalom és erő) felé, aki képes volt megadni a spirituális felszabadulást.
Sikerül-e az Igazság keresőinek újra felfedezniük ezt az elrejtett igazságot és ebből erőt merítve a Nyugatnak is megtalálnia az Istennő útját, általa belépni az Új Kor dimenziójába, amely az Atyai kor (Yahve) és Fiúi kor (Krisztus) után megnyitja az Isteni Anya Korát…
Forrás: Gwenael Verez: Az Anya és a Spiritualitás